Élhang
Ha egy sík szabadsugár éknek ütközik, általában jól definiálható frekvenciával leng és hangot is kibocsájthat. Ezt a jelenséget nevezzük élhangnak, ami többek közt a fúvóhangszerek sípjaiban (orgonasíp, furulya) megtalálható, de alkalmas akár heterogén keverékek homogenizálására is. Más esetekben a jelenség megszüntetése a cél, mivel káros oszcillációkat okozhat a szivattyúk sarkantyújánál vagy Y csőelágazásokban. A szabadsugár általában önmagában is instabil, a kilépéstől távolodva a kis amplitúdójú zavarások exponenciálisan növekednek. Ez azt jelenti, hogy egy tetszőlegesen kicsi zavarás is (ami a gyakorlatban mindig jelen van) jelentősen felerősödik, és észlelhetővé válik. Ha a szabadsugárba egy éket helyezünk, akkor ez a zavarás visszacsatolódhat a szabadsugár kilépés közeli részéhez, ami diszkrét frekvenciájú oszcillációhoz vezet. A visszacsatolás módja még pontosan nem ismert. Kutatócsoportunk az áramlástan stabilitási módszereivel tudta pontosabban modellezni a szabadsugár lengéseit. Igazoltuk a szabadsugár kilépés közeli érzékenységét, és egy új lengési módust is felfedeztünk a kilépés közelébven. A szabadsugár általános lengésképe látható az ábrán, melyet az Orr-Sommerfeld egyenlet segítségével számoltunk. Továbbá módszereket dolgoztunk ki a lehetséges akusztikai és örvényes gerjesztés modellezésére, melyek a visszacsatolásban szerepet játszhatnak. Ezek eredményeit kísérletekkel is összevetettük.
