„Mint emberöltőket megélt magas tölgy,
Ki magányosan áll kietlen tájon,
S küzd háborgó széllel szállva csatába,
Nem adom fel, újabb harcokra várok.”
Fekete Ágnes: A magányos tölgy


Dr. Vajna Zoltán (1928-2023)

Vajna Zoltán professzor emeritus, akadémikus, a Gépészmérnöki Kar volt dékánja életének 95. évében rövid, súlyos betegség után elhunyt.
1928-ban született Kolozsváron. Gimnáziumi tanulmányait szintén Kolozsváron végezte, majd egy évig járt a kolozsvári Bolyai Egyetem matematika-fizika szakára. 1948-ban átjött Magyarországra és elvégezte a BME Gépészmérnöki Karát, ahol 1952-ben diplomázott. A végzés után rövid ideig a Szellőző Művekben dolgozott, majd aspiránsként Pattantyús-Ábrahám Géza hívására visszatért a Műegyetemre, ahol aztán Gruber József vezetésével 3 év alatt megszerezte a kandidátusi címet. Élete további részében mindvégig a Műegyetemen maradt. Témája radiális átömlésű ventilátorok lapátozásának számítása volt a hidrodinamikai szingularitások módszerével. Az egyik Szellőző Művekben tervezett radiális ventilátor típusjele, a VHF első betűje Vajna Zoltán nevére utal. 1988-ban megvédett tudományok doktora dolgozata is félaxiális ventilátorok kvázi-háromdimenziós méretezési eljárásáról szólt a közegsúrlódás figyelembevételével. Később nagyméretű hurkolt csőhálózatok térfogatáram- és nyomáseloszlásának számítási modelljét fejlesztette a Fővárosi Vízművek szakértőjeként. Nevét viseli az Almási-Budavári-Vajna féle csőhálózat-számítási módszer (1981). Akadémiai székfoglaló előadását a vízcsőhálózatok költségminimumra történő tervezési módszeréről tartotta (1993). Az Akadémia 1998-ban rendes tagjává választotta. A legutóbbi évekig a Fővárosi Vízművek állandó szakértője volt. Az országban az elsők között kezdett elektronikus számítógépeken bonyolult rendszerek szimulációjára programokat fejleszteni, így a Műegyetemen is az informatika-oktatás úttörője volt. Emellett Áramlástant és Alkalmazott Áramlástant oktatott.
Az Áramlástan Tanszékről 1994-ben jött át a Vízgépek Tanszékre, amely később Hidrodinamikai Rendszerek Tanszékké vált.
Szerteágazó tudományos és általános közéleti tevékenysége volt. A Gépészmérnöki Kar dékánja volt 1990-1994 között, a rendszerváltást követő mozgalmas években. Nevéhez fűződik a kreditrendszer bevezetése, valamint a modul rendszerű képzés elindítása. Hat évig tagja volt az MTA Doktori Tanácsának, az IUTAM (International Union of Theoretical and Applied Mechanics) Magyar Nemzeti Bizottságának, elnöke a CISM (International Centre for Mechanical Sciences) (Udine, Olaszország) Magyar Nemzeti Bizottságának, tagja volt a Magyar Akkreditációs Bizottság két szakbizottságának. Az Oktatási Miniszter felkérésére másfél évig (1999-2001) elnöke volt a Világbanki Felsőoktatási Fejlesztési Program MIS (Management Information Systems) Komponens Bizottságának és vezette a Minisztérium Felsőoktatási Informatikai Csoportját.
Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvétele folytán évekig elnöke volt a “Műegyetem 1956 Alapítvány” Kuratóriumának, mely hagyományőrző és tényfeltáró munkája mellett minden évben rendezi és szervezi az 1956. október 22-i műegyetemi eseményeket idéző emlékünnepségeket. Felsorolni sem lehet a sok humanitárius szervezetet, amelyek tevékenységében aktív szerepet vállalt, pl. a Johannita lovagrend vagy a Nyilas Misi Alapítvány.
Fontosabb kitüntetései: Akadémiai Díj (1977), „A Helytállásért” 56-os Emlékérem (1991), Szent-Györgyi Albert-díj (1992), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1994), Széchenyi-díj (1997), Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj (1998, OTKA) József nádor díj (2016).
Vajna Zoltán erdélyi főnemesi családból származott, és ennek következtében a Rákosi és a Kádár korszakban erős hátrányos megkülönböztetésben volt része. Ragyogó tehetsége és szorgalma azonban mégis lehetővé tette, hogy sikeres tudományos pályát fusson be, és tevékenységét a rendszerváltás után számos elismeréssel jutalmazták. Erdélyi származása egész életében fontos tényező volt; hazájának és gyerekkora helyszíneinek elvesztését fájdalmas veszteségként élte meg. A rendszerváltás után viszont nagyon sokat tett a határon túli magyarság támogatásáért.
Történelmi érdeme, hogy a rendszerváltás után elvállalta a rendkívül nehéz és hálátlan dékáni feladatot.
Bár tudományos és oktatói munkássága kiemelkedő volt, mégis inkább emberi tartásával, hajlíthatatlan becsületességével vívta ki sok ember tiszteletét és egyesek ellenérzését. Minden kérdésben határozott véleményt képviselt, és bár nem volt mindig igaza, őszinte jószándékát nem vitatta senki. Tanácsokkal és kézzelfogható segítséggel is rengeteg embert támogatott.
Bár nagyon kemény, határozott ember volt, nem volt híján a józan mérlegelésnek és a taktikai érzéknek sem. Ez többször átsegítette életveszélyes helyzeteken, amelyekkel számos alkalommal szembesült. Regénybe illő életét „Viharos vizeken” című életrajzi könyvében foglalta össze.
Meg kell említeni sportteljesítményét is. Kardvívásban és síben válogatott kerettag volt, de emellett kiemelkedő szinten teniszezett és vitorlázott is.
Két házasságból három gyermeke született, a két idősebb külföldön él.
Hallgatóként tanított engem. Kiváló előadásokat tartott, nagyon jó matematikai felkészültséggel, és mérnöki érzékkel, intenzív figyelmet igényelve. Sok évvel később, amikor visszatértem az egyetemre, rengeteget beszélgettünk, néha hevesen vitatkoztunk, de minden vita a kölcsönös tisztelet jegyében zajlott. Sokat tanultam tőle, szegényebb lett volna az életem, ha nem ismerem. A Tanszéken, a Karon, az Egyetemen nagy tiszteletnek örvendett, de tapasztalatom szerint messze az Egyetemen túl is igen sokan ismerték, tisztelték és szerették.
Vajna Zoltán halálával egy korszak véget ért. Annak a nemzedéknek egyik utolsó, kivételesen nagy formátumú képviselője, aki fiatalon átélte a háborút és a Rákosi korszakot, alkotó erejének virágját a Kádár korszakban élte át, és a rendszerváltáskor és az azt követő időszakban pedig vezető pozíciókat töltött be. Olyan hihetetlen élettapasztalatot szerzett, amihez hasonlót az utána következő generációk – szerencséjükre – nem szerezhettek.
2008-ban legelső tanszékvezetői tevékenységem Vajna Zoltán 80.-ik születésnapjának megszervezése volt. Egyedileg kovácsolt kardot ajándékoztunk neki, a fáradhatatlan harcosnak. Ennek nagyon örült. Sok harcot megvívott, sokat megnyert, de az utolsó csatában már békésen megadta magát és szelíden átlépett abba a titokzatos világba, amelyről oly keveset tudunk.

Paál György, Budapest, 2023. május 28.

További események